.::Szerelmi háromszög::.6.rész

hy guys!:D^-^

bocsánatot kérek azért,hogy sokat késtem az új résszel!higgyétek el nem szándékosan,csak nagyon sok dolgom volt,remélem nincs harag:)remélem tetszeni fog ez a rész,és kapok pár kommentet,pipát,és feliratkozót:))ja,és remélem,hogy továbbra is ilyen lelkesek lesztek:Dnem is húzom tovább az időt,jó olvasást:D! xx

~Samantha Valley~

Őszintén,nagyon összezavarodtam.A szívem lüktetett,és nagyon enyhe bűntudatot érzek,ami már lassan egyre csak feljebb fokozódik.Egyre csak úgy érzem miattam van Louis balesete.Hogy Harry begurult miattam,és megverte őt.Vagy Louis miatt?Nem tudom.De azt éreztem már eddig is,hogy az elmúlt hét során nagyon furcsán viselkedett velem Harry.Hát ezért..Mert szeret engem.Nem lennék az ő helyzetében,mert biztos furdalja a bűntudat.Egy fiú miért sírna csak úgy önszántából?Megbánta,és ezt láttam rajta.De akkor sem kellett volna megverni a legjobb barátját.Ráadásul miattam.

Még mindig itt voltunk Louis-nál,aki az előbb dobta ki a benne valóját,ezzel jelezve hogy nincs jól.Szédült,hányt,fájt mindene.Liam egyből hívta az orvosokat,és a takarítónőket,hogy eltakarítsák Louis maradékát.Nagyon sajnáltam,mert én is átéltem ezt a fajta agyrázkódást,csak nekem nem mostak be.

-Samantha!-szólt hozzám Louis enyhéket öklendezve,miután elfeküdt.

-Igen?-kérdeztem,majd közelebb mentem hozzá úgy,hogy ne legyek útba a takarítónőnek.

-Szeretlek!-mondta,majd megsimította az arcomat.-Harry is szeret,de engemet nem érdekel,számomra te vagy a legfontosabb!-enyhe mosolyt csalt az arcára,miután észre vette,hogy elpirultam.

-Ne mondj ilyet!-zavarodtam össze,majd egy kicsit elgondolkoztam.Fontosabb vagyok én a legjobb barátjánál?

-De!Miért,nem szeretsz?-kérdezte,majd felköhögött.Kicsit arrébb húzódtam,mikor a takarítók kicserélték a plédjét,és a lepedőjét amin feküdt.Louis addig nagy nehezen felült,és szépen lassan felállt.Megtámasztotta magát Dr.Sheen vállán,majd amikor mindent elrendeztek vissza feküdt.Ekkor már rendesen oda tudtam menni hozzá,sőt le is ültem mellé.Megfogtam erős kezét,majd a szemébe néztem.

-De,én is szeretlek!-válaszoltam,majd egy nagy levegővétel után ki kellett végre nyögnöm,ami valójában nem hagy nyugodni.-Csak tudod félek,hogy tönkre teszem a barátságotokat Harry-vel.És ezt nem akarom,tudod?-kérdeztem,majd egy nagy sóhaj hagyta el a száját.Egy pillanatra az ablak felé nézett,majd vissza rám.

-Sam,vannak dolgok amik nem úgy sülnek el ahogy azt szeretnénk.Harry szinte már a testvérem,ahogy a többiek is.Megoldom vele,ne aggódj jó?-kérdezte,majd mosolygott.Vele együtt én is ezt tettem,majd egy kicsit megkönnyebbültem.Louis a mellette lévő asztalhoz nyúlt a rágójáért,majd bekapott egyet.-És most..Kaphatok egy csókot?-kérdezte,mire elnevettem magamat az arckifejezésén.

-Persze.-majd odahajoltam és megcsókoltam.Mikor el akartam húzódni,ő nem engedte,és tovább csókolt,ami csókolózáshoz vezetett megint.De kórházban voltunk,itt ne.

-Ne itt!-mondtam,mire rábólintott.Mindannyian egy üzenetjelzőre lettünk figyelmesek,mégpedig Zayn telefonján.

-Srácok,Harry írt.-mondta Zayn,majd jobban szemügyre vette az üzenetet.

-Remélem nem bocsánatot kért üzenetben,mert az gusztustalan.-tette hozzá Niall,majd megigazította a haját.

-Nem,dehogy!Azt hiszem Amelia írt Harry telefonjáról.-mondta Zayn-Uram isten ne!-tette hozzá,majd egy kicsit elröhögte magát.

-Hogy micsoda?Mi van?-álltam fel,majd odaadta a telefonját.-Szia Zayn!Amelia vagyok,Harry telefonjáról írok neked.Harry teljesen részeg,és nem normális!A nappali romokban hever,majdnem megütött egy idős nénit,és majdnem levetkőztetett engem.Most meg össze vissza beszél,és nem hagy békén!Mit csináljak?-olvastam fel,majd a kezemet erősen a számhoz tettem,majd odaadtam Zayn-nek a telefont.

-Na ne hülyíts!Harry?-kérdezte Liam ledöbbenten.

-Ne!Ennyire nem süllyedhet le.Állat..-tette hozzá Niall,majd elnevette magát.

-Nem hiszem el!Szerintem menjünk haza gyorsan,mielőtt bármi rosszat tesz a húgommal!-mondtam kicsit idegesen.

-Jobban járna a húgod.-mondta Louis,majd ő is aprókat röhögcsélt.Kérdően néztem rá a többiekre,akik bólogattak.Odamentem Louis-hoz,és adtam egy csókot a szájára.Mindannyian elköszöntünk Louis-tól,aki sajnos csak holnap jöhet haza a kórházból,majd elindultunk haza.

~30 perccel később~

-Harry!Azonnal hagyd békén a testvéremet!-rántottam el Harry-t Ameliáról a fotelban,akinek rémült tekintete mindent elárult.Harry ott és nyomban le akarta fektetni a húgomat,egy tizenegy éves lányt,akinek az élete még tökéletes szüzen.Szörnyen dühös voltam Harry-re,és egy újabb csattanós pofont adtam az arcára,amitől eldőlt.Zayn gyorsan elkapta,hogy ne a fejére essen.

-Samantha!De jó hogy itt vagytok!-ölelt át szorosan a húgom.-Nem tudtam levakarni magamról!Egyszerűen nem!Mi van vele?-kérdezte kicsit idegesen,majd elmondtam mindent.Amelia ledöbbent tekintettel nézett rám,majd az eszméletlen Harry-re.Niall és Liam gyorsan odamentek Harry-hez,felkapták,és felvitték a szobájába.

-Hát,ahhoz képes hogy úgy említetted rom van a nappaliban,egész tiszta.-mondtam,majd kíváncsi tekintettel néztem Ameliára.

-Kitakarítottam.Bár elég nehezen Harry miatt,de kész.-mosolygott,majd megöleltem.

Eljött az este.Amelia már aludt,de mi a nappaliban voltunk,és beszélgettünk.Egy átlagos este volt,ahol mindenki pár percre teljesen megfeledkezett mindenről.Mindenkinek jó kedve volt,és jól éreztük magunkat.És az este csúcspontja pedig egy személy volt,aki a bejárati ajtót nyitotta ki.Mindenki elcsendesült,majd amikor megláttuk az arcát,nem hittünk a szemünknek.

-Louis?-kérdeztem,majd egyből odamentem és megöleltem,amiért egy csókot kaptam viszonzásul.

-Én nem kapok puszit?-kérdezte Niall hülyeségből,majd elnevettük magunkat rajta.Ennyi hülyével egy közegben..De nem bánom,mert még így is megszerettem őket.Ki hitte volna?
-Hogy hogy hazajöttél?-kérdezte Liam.
-Az orvosok úgy látták sokat javult az állapotom az elmúlt órákban.-mondta Louis,majd felém fordult és mélyen a szemembe nézett.-Végig Samanthára gondoltam-mosolygott,majd adott egy csókot.
-De nyálas,de nyálas!-cukkolta Niall,majd Louis megütötte a vállát.

~Harry Styles~

Vannak pillanatok amikor az embernek rossz a kedve olyannyira,hogy már azt hiszi hogy az alkohol tudja csak helyrehozni a bánatát.Most ez van velem is.Nem,nem emlékszem semmire.De úgy érzem túloztam az ivással.Az ágyamban keltem fel,és forgott körülöttem a világ.Rosszul voltam,ráadásul fájt az arcom.Soha nem iszok ennyit.Már nem voltam teljesen részeg,mivel kialudtam magam.De valami nem stimmel.Sírni kezdtem,de nem tudom miért.Kavargott bennem minden.Ráadásul a rosszullét is egyre csak gyötört.Gyorsan kiszaladtam a mosdóba mert nem bírtam tovább.
Egy kis idő múltán úgy éreztem már nem vagyok annyira rosszul mint voltam.De a bűntudat még nem múlt el.Úgy éreztem muszáj beszélnem Louis-al és Samanthával.De Louis kórházban van,így nem megy.Kinyitottam az ajtót,és kimentem.A lépcső felé érve ismerős hangokat hallottam a nappaliból.Louis itthon van?Halkan lesétáltam a lépcsőn,és csak arra tudtam gondolni hogy ezt bizony visszakapom tőle.Hogy amint leérek megkapom ami engem illet.
-Harry de jó hogy lejöttél!-mondta Niall megjátszva az örömét-Ideje lenne beszélned valakivel.-utalt Louis-ra,akinek dühös tekintete még jobban megnehezítette,hogy beszéljek vele.
-Louis én..-kezdtem bele,de rögtön félbeszakított.
-Ne mondj semmit Harry!-közeledett hozzám-Tudod,én nem vagyok az az erőszakoskodó ember,én tudom tartani magamat amikor dühös vagyok.De most úgy érzem szívesen szétvernélek!-emelte fel a hangát,közben csak hátráltam.
-Nem beszélhetnénk meg ezt a szobámban?-kérdeztem,majd elgondolkozott.Rábólintott,majd megindult felfelé.Samanthára néztem aki éppen le akart ülni a kanapéra.-Samantha,ne ülj le!Te is gyere fel!-utasítottam.
-Én?Ezt nektek kéne megbeszélnetek,nem?-kérdezte meglepődötten.
-Gyere fel,veled is beszélnem kell.-mondtam,majd felállt és velem együtt felment.Amint az emeletre értünk,bementünk a szobámba ahol már Louis kényelmesen a fotelomban ült.Becsuktam az ajtót,majd arra lettem figyelmes,hogy Louis feláll,és újból oda áll elém.
-Kérdezték tőlem az orvosin hogy ki tette.Már az orvosom a telefonját tartotta a kezében,hogy a rendőrséget hívja.Letagadtam.Letagadtam hogy te voltál.Szóba hoztalak,de aztán azt mondtam hogy halucinálok.Most figyelj rám,mert hiába tettél rosszat velem én kimentettelek a bajból.Hogy a rajongóknak ne törjem össze a szívét azzal,hogy te közveszélyes vagy.És sajnálattal közlöm veled Styles.Ez előbb utóbb úgy is kifog derülni.-közölte velem Louis,mire én egy nagyot nyeltem.Nem tudtam mit mondani,pedig mindent rendesen átgondoltam.Igaza volt.Nagyon gázban vagyok.
-Louis,sajnálom.-nyögtem ki,majd vettem egy mély levegőt.-Nem akartalak megverni,de a düh teljesen eluralkodott rajtam.És igen.Nem voltam részeg.
-Hogy mi?!-kérdezte Louis-Te megőrültél te szemét!-jött nekem,majd teljes erejéből meglökött.A falnak csapódtam,majd lejjebb csúsztam.Samantha felállt az ágyamról és próbálta lefogni Louis-t.
-Louis ne tedd azt vele amit ő tett veled!Azt mondtad nem szoktál erőszakoskodni!-figyelmeztette Samantha Louis-t,aki nem tudta levenni a szemét rólam.Nagy nehezen felálltam,és Louis szemébe néztem.Nagyot nyeltem,majd összeszedtem magam.
-Tudod,még régen megfogadtuk egymásnak,hogy egy lány sem választhat el minket.Soha.Most nézd meg hol vagyunk.Nem azt mondom hogy Sam tette tönkre a barátságunkat mert nem!A saját hülyeségeink.Most már mindenki tudja hogy a haragomat nem tudom rendesen kezelni,és én is tudom hogy most túlzásba vittem.Hogy csontig leittam magamat.-mondtam majd vettem egy nagy levegőt.Vissza akartam tartani a könnyeimet de nem ment.Gyorsan letöröltem őket.-Louis te vagy a legjobb barátom,és szeretlek.Képtelen leszek elfogadni hogy te és Sam együtt vagytok.Én most csak azt akarom hogy mind a ketten boldogak legyetek.Nem akarok mindenki szemében egy rossz idiótának tűnni,de nem csak ez.Nem akarom elveszíteni azokat akiket szeretek.-tettem még hozzá,majd Louis elfordult.Kezeivel az arcát takarta.Egy pár másodpercig úgy állt,majd megfordult.Letörölte a könnyeit.

-Én sem akarok veled rosszban lenni.Én is bocsánatkéréssel tartozok.Hogy nem úgy alakult ahogy te akartad,én meg megszakítottalak a lehetőségtől.De nem tehetek róla én sem.Köszönöm Harry.Ez jól esett tőled.-mondta,majd a kezeimet szélesre tártam egy baráti ölelésre.Louis-al hosszasan megöleltük egymást.Közben Samanthára néztem aki a meghatódottságtól szintén hullatta a könnyeit.Louis-tól eltávolodtunk egymástól.
-Sam,tőled is bocsánatot kell hogy kérjek.Tudom hogy adtál egy második lehetőséget és azt is elszúrtam.-mondtam,majd elgondolkozott.Egy nagy sóhaj után rám nézett.
-Ugyan.De ne tőlem kérjél bocsánatot hanem Ameliától!-mondta,majd mosolygott.Ezt egy "okénak" szánom.Végre megnyugodhattam egy kicsit.De aztán elgondolkoztam.Miért is kell tőle bocsánatot kérnem?
-Hogy hogy tőle?-kérdeztem kíváncsian.Samantha elmondott mindent.Na,ez aztán sokkolva ért.
-Te jó ég,ne!Azonnal beszélnem kell vele!-mondtam,majd átrohantam Ameliáék szobájába.

~Samantha Valley~

Louis-al Harry szobájában maradtunk.Nem akartunk lemenni a nappaliba,egy kicsit kettesben akartunk lenni.Louis megint leült Harry foteljába,és én meg ráültem.A szánk megint egymáséhoz tapadtak,és eszünk ágában sem volt eltávolodni egymástól.Még sosem éreztem olyat,amit azokban a pillanatokban.Boldog voltam nem csak alapból,hanem Louis-al.Szeretem.Ő az első "nagy szerelmem".De ugyanakkor sokat gondoltam Harry-re is.Remélem tényleg komolyan gondolta amit mondott rólam és Louis-ról.Mert ez nagyon kedves volt tőle.Tudom milyen érzés,amikor szeretsz valakit,de azt a valakit a legjobb barátod elveszi tőled.Igen,velem is megesett már.És sokáig tartott túllépnem rajta.

-Szerinted tényleg jól fogja kezelni ezt?-kérdeztem Louis-tól,miután elhúzódtam egy kicsit.

-Reméljük.Végül is azt mondta nem?-kérdezte,közben megint megsimogatta az arcomat.Mosolyogtam,majd megint csókolózásba keveredtünk.De ez már más volt.Sokkal vadabb,és szenvedélyesebb mint eddig.

De Niall kiabálása szétszakította mindezt.

-Srácok itt van Paul,mindenki jöjjön le!-kiabálta,mire gyorsan leszálltam Louis-ról hogy le tudjon menni.

A nappaliba érve mindenki a kanapén ült,és az a férfi volt itt,aki még a szüleimmel jött el ide.Louis üdvözölte,aztán leült a többiek közé.Én meg külön a másik kanapén a húgommal.

-Fiúk!-kezdte el Paul,majd mindenki kíváncsian nézte őt.-Megérkezett a pontos dátuma az Európai turnénak.Jövő hét szerdától.

-Tessék?!-álltak fel majdnem egyszerre a srácok.

-Négy napunk van,hogy áténekeljük a dalokat és az új számot?-kérdezte kicsit idegesen Niall,majd vett egy mély levegőt és ledobta magát a kanapéra.

-Srácok,ha addig rendszeresen jártok próbára akkor simán menni fog.Nektek mindig sikerül,ne idegeskedjetek ezen!-figyelmeztette őket Paul.

-Ja,hogyne!-mondta Louis reménytelenül,majd követte Niall-t.Ő is leült.Mi a húgommal egy szót sem szóltunk,csak figyeltük mi sül ki ebből.

-Louis,Niall!Több lelkesedéssel!Eddig is meg tudtátok csinálni,akkor továbbra is menni fog!-mondta Paul,majd felállt,és az ajtó felé indult-Ja,és holnap reggel gyertek próbálni!-kiabálta vissza,majd kiviharzott a házból.Mindenki kieresztette a benne lévő "gőzt".