Prológus

Az érzés,amikor felébredsz az álmodból,és tisztában vagy vele,hogy nappal van.Egy újabb nap,amikor fogalmad sincs,hogy mi vár rád.Újabb csapás?Vagy esetleg jó dolog?Nem tudni,ezért is félelmetes ez az egész szisztéma.A nevem Samantha,és tetszik vagy sem,én nem vagyok olyan lány mint a többi.Egy átlagos életet élek,amiben kimaradhatatlan dolog a  munka.Míg egy normális lány a barátaival jár el vásárolni,tanul,és egyebek,én egész álló nap le nem állok a munkával.A szüleim ki irattak az iskolából,és dolgozni küldtek.Míg ők otthon vedelnek,én egész nap a pénztár mögött vagyok,és pakolom az újabb és újabb árukat.A nagyapám mondta,hogy sose hagyjam,hogy mások irányítsák az életemet.Ő az egyetlen normális ember az életemben,aki többször éreztette velem,hogy szeret,és mellettem,valamint a húgom mellett áll.Tehetetlen vagyok.Egy normális,megértő szülőkre vágyok,akik nem használnak ki engemet.De az álmok néha nem válnak valóra.Az élet sokszor egy életre szóló büntetést áld,de vajon miért?Ez számomra egy örökké megmagyarázhatatlan kérdés marad.Az emberek nem képesek megérteni a helyzetünket.Két igaz barátnőm van,akik együtt éreznek velem.Sokszor ez sem segít.Semmi sem segíthet a lelki bánataimon.Nem szeretek semmilyen hírességet,nem nézhetek TV-t,és számítógépünk sincsen.Sokszor elkap az a bizonyos érzés,hogy legszívesebben elszöknék a világból.Egy olyan helyre,ahol minden embernek hatalmas szíve van.Akik szeretnek,bármilyen is vagy.Csak jó távol a szüleimtől.Most is változatlan minden.De a bennem lévő feszültség egyre csak magasabblik,és a késztetés is egyre erősebb bennem.Szokatlan érzés.Fogalmam sincs hogy meddig bírom még.