.::Beismerés::.3.rész

hellejhóó^-^meg is hoztam a 3. részt,ami szerintem most elég uncsi lett,de remélem valaki(k)nek elnyeri a tetszését:))úristen ez a hét valami fantasztikus volt,főleg a csütörtök,a nap amit soha de soha nem felejtek el:33még pedig anyum megengedte,hogy majd  mehetek Milánóba 1D koncertre,persze ha ő is velem jöhet,hát egyértelmű:'DDD én olyan happy vagyok:DDszóval,nem is húzom tovább,jó olvasást:DD

  

~Harry Styles~

-Igazad van Louis.-válaszoltam,majd elgondolkoztam.Ez így nem lesz jó.Felnéztem a legjobb barátomra,majd enyhén elmosolyodtam.-Amikor felkel Sam,beszélek vele.
-Ha nem akarod hogy lenézzen,tedd azt!-mondta,majd mind a ketten csendben lettünk.Felálltam,majd a szobám felé indultam fel az emeletre.Miközben mélyen a gondolataimba voltam merülve,feleszméltem lassú,halk lépésekre előttem.Amelia volt az,aki mosolyogva nézett felém.
-Jó reggelt!-köszönt,majd megállt.
-Szia!-mosolyogtam vissza-Samantha már fenn van?-tettem hozzá,mire félrehúzta a száját.Kérdően néztem rá,és vártam végre a válaszát.
-Igen,de nem nagyon örülne ha bemennél hozzá.-válaszolta egy nagy levegővétel után.
-Tudom,de akkor is szeretnék vele beszélni.
-Hát,sok sikert hozzá!-kacsintott,majd lement a lépcsőn.Felhúztam a szemöldökeimet.Mintha nagy veszélyben lennék.Samantháék szobájához csoszogtam,majd mielőtt kopogtam volna,próbáltam magamat lenyugtatni.Féltem a reakciójától,mivel nem akartam olyan véget mint tegnap.Összekapva magamat,bekopogtattam Samantha-hoz.
-Ki az?-kiabált ki egy szép,lágy hang,ami egyértelműen ő volt az.
-Harry-mondtam,majd lélegzet visszafojtva vártam mit válaszol.

-Mit akarsz?
-Beszélni szeretnék veled valamiről.Nagyon fontos lenne!-válaszoltam,majd másodpercek elteltével kinyitotta az ajtót.Befáradtam,majd körül néztem.-Szép lett a szobátok!
-Miről akartál beszélni?-kérdezte,majd intettem,hogy üljünk le az ágyra.
-Nagyon sajnálom!-kezdtem bele,majd a szemeibe néztem.-Nem így akartam ezt az egészet.Hülye voltam,tudom,és bárcsak jóvá tehetném ezt az egészet.-mondtam,majd láttam,hogy elgondolkozott,majd egy pillanatra elfordította a fejét.Visszafordult,majd egy sóhajtás hagyta el a száját.
-Figyelj,amit tegnap tettél itt a szobában,az valami undorító dolog volt..
-Tudom.Az este elgondolkoztam.Ez nem volt helyes,mert én nem vagyok ilyen.Vannak rossz szokásaim,de nem csak én vagyok ezzel egyedül.A lényeg,hogy én nem akarok veled rosszba lenni.Beszélgettem Louis-al is,és nagyon hasznos tanácsokat adott nekem.Ha adnál egy lehetőséget,és kezdhetnénk a legelejéről,én nagyon boldog lennék.-mondtam neki,mire az arcán egy olyan "fogalmam sincs hogy higgyek e neki" nézést figyeltem meg,ami csak két út felé vezethet:rendben,vagy bebizonyítás.Nem vagyok az a jó ember ismerő típus,de már tapasztaltam ilyesmit.Kicsit megkönnyebbültem,amikor enyhe mosolyt láttam az arcán.
-Rendben,adok egy esélyt a barátságunknak,de ne forduljon elő többet ilyesmi!
-Köszönöm!Azért,kaphatok egy ölelést?-nyújtottam ki a kezemet,mire egyből megkaptam azt,amit akartam.
-De mielőtt elfelejteném..-húzódott vissza-Bocsi a pofonért,és hogy bunkó voltam veled.-mondta,majd elmélyültem a két szép zöld szemeiben.Gyorsan feleszméltem.
-Az már nem lényeges.-mosolyogtunk,majd mind a ketten felálltunk,és lementünk a nappaliba,ahol már mindenki teszett és veszett.

~Samantha Valley~

Nagyon meglepett,amikor Harry fáradt be a szobámba,és megmondta,hogy bocsánatot kér.Nehézkesen,de miért ne?Minden ember megérdemel egy második esélyt,és bízok benne,hogy nem szúrja el.Még nem ismerem eléggé Harry-t,de remélem lesz rá lehetőségem minden baki nélkül.Levánszorogtunk a nappaliba,ahol már mindenki ott volt.A húgom dühösen ült két ember között akik..Hát ők meg mit keresnek itt?!Mindenki nagyon feszült volt.Amikor vissza akartam menni,már minden hiába volt.Észrevettek.

-Hát ti meg mit kerestek itt?-kérdeztem anyától,és apától.Anya felállt,és elém jött.

-Mindenütt kerestünk titeket.A rendőrséget kértük meg,hogy kutassák fel egész Londont értetek!-már remegett a keze egy jókora pofonért.
-Hogy találtatok meg minket?-tereltem egy kicsit a témát,mire rámutatott egy férfira,aki a kanapén ücsörgött.Állítólag Paul a neve,a One Direction menedzsere,vagy nem tudom mije.
-Most szépen összeszeditek magatokat,és indultok hazafelé!Amelia nem ment iskolába sem,te meg nem mentél dolgozni.Így szerinted hogy fogunk megélni?-kérdezte immáron hangos hangnemmel.
-Kerestek szépen munkát magatoknak!Nem fogok nektek dolgozni!-kiabáltam vissza,mire láttam anya kezeit készenlétben.Már majdnem adott egy arcost,amikor valaki lefogta hátul.
-Ne merje megpofozni!-szólt hozzá Harry,miközben szorosan megfogta anyukám jobb kezét.
-Vagy hívjuk a testőröket!-állt elő Louis mellettem,mire anya megadta magát.
-Srácok..-szóltam,hogy hagyják abba,de megláttam anya és apa tekintetét.Anya szeméből néhány könnycsepp jött ki,apukám meg szokásosan,egy szót sem szólt.Ránéztem a húgomra,aki odaállt mellém,és megölelt.Nyeltem egy nagyot,hogy visszafojtsam a sírást.Valahogy mégsem tudtam visszatartani egyetlen egy könnycseppet.-Viszlát anya,viszlát apa!-mondtam,majd közben Harry szépen lassan elengedte anya kezét.Louis kicsit távolodott.Anyát és apát kivezette Paul a házból,majd mind a hárman elmentek.Amelia zokogásba kezdett,emiatt én is sírni kezdtem.Letérdeltem hozzá,majd megöleltük egymást.Kellemetlen volt ez az egész.Most már mind az öten megtudták,hogy kik a szüleim.Louis is.Harry is.Nem akartam még róluk beszélni nekik,hiszen eddig jól megéltünk a téma nélkül.De már mindegy.A jó oldala még az,hogy Louis-on kívül nem tudja senki sem részletesen,hogy miért jöttünk el otthonról tőlük.Mindenki csendben hallgatott,csak a sírásunk szakította félbe a csendet.
-Nyugodjatok meg kérlek!-nyugtatott Louis.
-Még is hogyan?-válaszolta Amelia-Már soha többet nem látjuk őket!
-Húgi,figyelj rám.-utasítottam-Mi akartunk elmenni onnan,viseljük is a következményeket.Tudom,hogy rossz érzés ez neked.Hogy nem lehetsz velük.De hidd el,a te érdekedben jöttünk el,nem miattam.Csak jót akartam neked.És most nézd,valóra vált egy álmod.-néztem a fiúkra,akik még mindig csendben ültek.Letöröltem az ujjaimmal a felesleges könnyeit,majd egy enyhe mosolyt csaltam az arcára.Megöleltük egymást,ismét.
-Ha te nem lennél,én nem tudom mit csinálnék.-válaszolt.
-Szeretlek húgi.-mondtam,majd felálltam,és odavezettem a kanapéhoz.Mindketten leültünk.
-A téma kényes,ugye?-kérdezte Zayn,mire mindketten rábólintottunk.
-Már a múlté.-válaszoltam,majd Louis-ra néztem.
-Csak tudjátok,bármeddig szívesen maradhattok nálunk.Ameddig csak akartok.-közölte velünk Niall.
-Nagyon köszönjük!-válaszoltam.-Tudjátok,félreismertelek titeket.Ti nem tartoztok azok az elkényeztetett sztárok közé.Ti mások vagytok.Nem.Nem vagyok a rajongótok,nem vagyok nagyon oda a zenétekért,de nagyon megkedveltelek titeket.
-Tudom,mi ellenállhatatlanok vagyunk!-válaszolta önelégülten Harry,mire mindegyikőnk nevetni kezdett rajta.

---------

Még most sem hiszem el,hogy ezt mondtam nekik.Soha nem gondoltam volna,hogy megkedvelem őket.Még mindig próbálom ezt feldolgozni.Egészen idáig azt hittem hogy ők is olyanok mint más hírességek,akiknek csak a pénz,és a hírnév kell.Nekik hatalmas szívük van,és ezt meg is mutatták nekünk.Most már megbecsülöm őket,és egyben tisztelem is.

Anyuékkal való találkozás is nagyon lesokkolt.De nem hatott meg.Az éréseim még mindig változatlanok őfeléjük,és biztos vagyok benne,hogy nem is fog megváltozni.A gyűlöletem anya és apa iránt kimagaslóan nagy,és ezt úgy érzem soha nem fogják megváltoztatni.De mint már említettem,új életet kezdünk,mégpedig nélkülük.Amelia büszkélkedhet azzal,hogy ő bizony Harry-vel,és a többiekkel lakik.Én meg úgy döntöttem,felmondok a munkahelyemről.Gyűlöltem azt az állást.Úgy gondoltam el is megyek.Harry fel is ajánlotta,hogy elvisz autóval.Jobb mintha gyalog mennék.

~Harry Styles~

Nagyon jó abban a tudatban élni,hogy jóban vagyunk.De megint elgondolkoztam.Barátok vagyunk.Ez nekem nagyon furcsa.Mert én azt hiszem,többet érzek.Tetszik.A mosolya,a haja,az arca.Nem bírok magamon uralkodni,amikor vele beszélgetek.Attól félek,hogy ez ront a barátságunkon.Remélem leszek olyan erős,hogy ne hibázzak.Kaptam egy második esélyt,és azt arra kaptam,hogy jóvá tegyem,és hogy ne csináljak semmi hülyeséget.Hihetetlen,hogy egy nap alatt mennyi minden történt.

-Merre kell menni?-kérdeztem,mikor már mind a ketten a kocsimban ültünk.

-Kanyarodj le balra,majd jobbra!-utasított,majd azt tettem amit mondott.Csendben ültem,majd éreztem hogy bámul.Ránéztem,addigra már az utat figyelte.Ez történt egész úton.

-Kiengedsz?-kérte,mire én nem válaszoltam.Nem tudtam magamat uralni.-Harry,minden rendben?-kérdezte,mire gyorsan feleszméltem.

-Persze.-válaszoltam,majd megnyomtam a gombot,ami után már ki tudta nyitni a kocsi ajtaját.

-Mindjárt jövök!-mondta,majd becsukta az ajtót.Egyedül ültem a kocsiban.Ilyen érzés még sosem járt át bennem.A szívem lüktetett,és erős kényszert éreztem magamban.Leírhatatlan érzés volt.Fél órával később kijött az épületből,és beszállt a kocsiba.Egy nagy sóhajtás hagyta el a száját.

-Felmondtam,és most nincs állásom.-mondta,majd enyhén félrehúzta a száját.Még így is hihetetlenül dögös.Miket beszélek?!

-Értem,akkor indulhatunk?

-Persze.-válaszolt,közben felvonta a szemöldökeit.Beindítottam a kocsit,majd hátratolattam az útra.Elindultam valamerre,majd egy erdőben kötöttünk ki.

-Harry,nem a másik irányba kellett volna mennünk?-kérdezte zavarodottan Samantha.

-Tényleg..-mondtam,majd megfordultam.Még is mit művelek?

-Nagyon furcsa vagy most,valami baj van?

-Nem,dehogy is!-mosolyogtam,majd elindultam vissza felé.Mind a ketten hallgattunk,egészen félútig.Ekkor bekapcsoltam egy kis zenét,hogy megnyugodjak egy kicsit.~music~ 

Együtt énekeltünk,és röhögtünk.Azokban a percekben úgy éreztem,hogy rajtunk kívül nem létezik senki más.Hihetetlen érzések halmozódtak el bennem.Ilyet még nem éreztem.

Az autópályán mentünk a kocsimmal,amikor az autóm akaratlanul egyre lassabb lett.Mikor úgy éreztem,hogy már nem tudok tovább menni vele gyorsan lehúzódtam a pálya szélére.

-Mi történt a kocsiddal?

-Szerintem kifogyott a benzin.-válaszoltam kicsit idegesen,mire észbe kaptam,hogy biztos van valahol tartalék.-Megnézem,hogy van e tartalék.-mindketten kiszálltunk a kocsiból,majd megnéztük a kocsi hátuljában.Nem volt.Ekkor eszembe jutott valami.

-Hol van,mert itt nincsen!?-kérdezte idegesen,mire én közben lecsuktam a hátulját.

-Odaadtam Liam-nek mert kellett neki!-válaszoltam szintúgy kicsit dühösen.

-Úr isten Harry!-idegeskedett-Fel tudod hívni a srácokat?Az enyémen nincs pénz.

-Megpróbálom!-válaszoltam,majd tárcsáztam Louis-t.Bekapcsoltam a hangszórót.-Remek,nincs pénz rajta!

-Akkor már csak stoppolni tudunk,mint a hülyék.-mondta,majd a hüvelyk ujját felmutatva próbált leállítani vezetőket.Ugyan ezt tettem én is.-Remek,hogy lehetnek az emberek ennyire gonoszak?-mondta tíz-tizenöt perccel később,majd beült az anyósüléshez,ahol eddig is ült.Kezeit kulcsba tette,majd onnan az egyik kezét a fejéhez tette.Csak mi lehetünk ennyire szerencsétlenek.Beültem mellé.

-Ilyen nincs!-mondtam,majd elhelyezkedtem.

-Hát nem!És most mit fogunk tenni?-kérdezte,közben előkészítette a telefonját.

-Várunk.Hátha majd hívnak.

-Khm,ja persze-mondta gúnyosan,mire én megráztam a fejemet.Percekig csendben ültünk semmit téve.Majd órákig.Mind a ketten folyamatosan a telefonunkat bámultuk,hátha hívnak.De semmi.Már kész voltam teljesen.Ránéztem Samanthára,aki megint engem nézett.Kicsit zavarba jöttem,de azt csináltam amit ő.Akaratlanul megharaptam az alsó ajkamat,ami láthatólag tetszett neki.De aztán megrázta a fejét.Kiszállt a kocsiból,majd becsukta az ajtót.Nekitámaszkodott a kocsi ajtajának.Látni lehetett,ahogy a szél fújni kezdte hosszú,barna hajszálait.Látni lehetett,hogy fázott,de nem akart velem egy fedél alatt lenni.Kiszálltam a kocsiból,majd odaálltam elé.

-Ülj vissza a kocsiba,ott sokkal melegebb van!-utasítottam,mire ő csak bólogatott,hogy nem.-Meg akarsz fagyni?

-Nem!-ekkor figyelmes lettem arra,hogy a kezeivel dörzsöli a vállát,és remegni kezd.-Jó itt,te ülj vissza.
-Ülj be te is,és akkor én is beülök!-mondtam,majd ő vett egy nagy levegőt.Közelebb mentem hozzá,majd levettem a kabátomat.Rátettem Samanthára,ő meg belebújt.
-Köszi!-mosolygott,majd az autókat figyelte.Nem szóltam egy szót sem,csak mellé álltam,és nekitámaszkodtam az autónak.