.::Szökés::.1.rész

Hi guys HII!:Dmeg írtam a leges legelső részt,nem bírtam várni 15-éig:))köszi és köszi a 2 feliratkozót és 100+ feletti nézettséget:33remélem bővülni fogunk,addig is jó olvasást!:)apropó,itt nincsenek kommenthatárok!;)

 ~Samantha Valley~

Egy újabb napra virradtam fel.Szívesen aludtam volna még,mert az álom olyan,mint egy világ,ahol minden elképesztően jó,eltérve néhány mégis rossztól.A szobám a napfénytől kimagaslóan fényes volt,és nagyon nehezemre esett megszokni.Lassan felkeltem,és a húgomra néztem,aki még mindig aludt.Igen.Együtt osztozunk a szobán,ami nem a legjobb,de elviselhető számomra.

Lassan felkeltem,majd a fürdőszoba felé vánszorogtam,és beléptem zuhanyfülkébe.Nincs számomra kellemesebb egy jó kis zuhanyzásnál reggelente,munka előtt.Végeztem,majd felöltöztem és fogat mostam.Elrendeztem minden fontos kellő dolgot,majd vissza mentem a szobánkba.Amelia már az ágyon ült,és a szemeit dörzsölte.
-Jó reggelt buci!-köszöntem a húgomnak,akinek láthatólag nem tetszett ez az új kis becenév.Megráztam a fejemet,majd a telefonomat kerestem a mondhatni rendetlen szobánkban.Már csak az hiányzik hogy anya észrevegye.
-Ne hívj így!-válaszolta,majd felhuppant és a nappaliba vándorolt,ahol anya és apa nézték a TV-t.Felkaptam a táskámat a szobánkból,és kimentem a folyosóra.A TV-ből hallottam a One Direction-t.
-Elképesztő..-mondtam magamban unottan,majd a fal mellé álltam,és hallgatolóztam.Amelia szokásos módon sikítozott,de értelme?
-Hé kiscsaj,neked nem suliban kéne lenned?-tolta el a TV elől anyu az ugrándozó húgomat.A flegma beszédéről megállapítható volt,hogy bizony ennek rossz vége lesz.
-Szombat van anya..-válaszolt ugyanolyan hangnemmel,amire anya egy pofont vágott az arcára.Hallottam a húgom hangján,hogy sírna,de nem tette.Berohant a szobába,rohanás közben kicsit nekem is jött.Berohantam a szobánkba,ahol Amelia a párnájába dugva a fejét,megállás nélkül sírt.Még csak tudomást sem szerzett arról,hogy ott vagyok.
-Ami!-mondtam,majd szépen lassan leültem az ágy szélére.Fejét lassú tempóban felemelte a párnáról,majd felém fordult.Szemeiről letörölte a felesleges könnycseppeket,majd az arcára néztem,ahol megpillantottam anya kéznyomát.Egyik kezemet a szám elé tettem,majd onnan le.-Durván megütött..-néztem meg jobban,mire ő felszippantott egyet.
-Tisztában vagyok vele.-válaszolta,majd elfeküdt.Szörnyen sajnáltam.Nagyon nem kívántam neki azt a korszakot,amit én is átvészeltem még.Sőt,most is.
-Beszélek vele!-álltam fel és megindultam.
-Ne!Sam!-állított le majd ezt követte egy nagy nyelés.
-Tudom mit csinálok!-válaszoltam,majd kimentem,és becsaptam magam mögött az ajtót.Sosem szájaltam még vissza,mert nem akartam "kisebb" balhékba keveredni.De már tizennyolc éves vagyok,és nem vagyok az a kislány,aki bármitől is megfutamodna.Kiállok Amelia mellett,és magam mellett,ami nem lesz könnyű.De már betelt a pohár.

--------

-Hogy beszélsz velem Samantha?!-kiabált le anyukám,miután elmondtam neki a véleményemet.Az életemet,amit tönkretettek.Apa csak ült és nem szólt semmit.

-Ugyan ezt kérdezhetném én is!-álltam fel neki.A gondolataim folyamatosan játszadoztak velem.Ez nem volt helyes,de jól cselekedtem.Játszottam anyukám idegeivel.Arcán embert ölő tekintetet figyeltem meg,aminek meg is lett a következménye.Kaptam egy pofont,majd a földre lökött.A hajamat tépni kezdte,mire én megrúgtam.Ameliát láttam hogy próbálja lefogni az idegbeteg anyukánkat.

-Takarodjatok a szemem elől!-mondta mire mi gyorsan bementünk a mi kis zugunkba,ami úgy érzem nem lesz sokáig a miénk..

-Sosem hittem volna,hogy ilyet mondok de..Gyűlölöm!-mondtam,majd az ajtón lefelé csúszva sírva fakadtam.Amelia leült mellém.

-Én is.Ugye tudod,hogy elkéstél a munkahelyedről.-válaszolta,mire egy pillanatra egymásra néztünk.

-Tudom,de nem érdekel.És tudod mit?-álltam fel,majd előkerestem egy bőröndöt.-Elköltözünk!

-Mi?!-kérdezte kicsit lesokkolva.Mielőtt bárki is kérdezné..Tudom milyen rossz lehet egy tizenegy éves lánynak,ha a szülei nem foglalkoznak vele kellőképpen.Én is voltam tizenegy éves,ő akkor még akkor-4 évesen-nem tudta felfogni a helyzetet.Én korán felnőttem,és bármilyen rossz érzés mindkettőnknek,itt kell hagynunk őket.Szipogtam egyet,majd miután bepakoltam minden cuccaimat az én bőröndjeimbe,jött Ameliáé.

-Ne!-fogta le a kezemet,mire én kérdően néztem rá-Majd én!-válaszolt,majd segítettem neki.Mindkettőnk szeméből előjött egy-egy könnycsepp,de tudjuk jól,hogy ez így van rendjén.A szobánk már üres volt szó szoros értelmében.Szerencsére nem volt sok cuccunk.Kimentünk a nappaliba,és próbáltunk halkan kimenni,mert aludtak.Apám hasán anya feküdt,és mellettük szétszórva a popcorn.Tiszta éretlenség.Nagyot nyeltem,majd utoljára megnéztem őket,majd becsuktam az ajtót,és megfogtam a húgom kezét.Elindultunk valamerre.

-Hová megyünk?-kérdezte Amelia.Őszintén,fogalmam sem volt róla.A barátaim mind elfoglaltak,és nem tudunk bemenni faluból Londonba pénz nélkül.De sietnünk kellett,mert bármikor szemügyre vehetik anyáék,hogy üres a szobánk.
-Elsétálunk Londonba.-válaszoltam,majd a hosszú barna hajamat hátra löktem és magabiztosan sétálgattam.
-Normális vagy?Gyalog?Tudod milyen messze van úgy a város?!-bajlódott Amelia,de ez most nem nagyon érdekelt.Már az utca végén vagyunk nagy bőröndjeinkkel.
-Figyelj,jössz vagy sem?-kérdeztem,majd másodpercekig bámultuk egymást komoly tekintetünkkel.Elgondolkozott,majd visszanézett  a házunkra.Visszafordult felém,mire én felvontam mindkét szemöldökömet.
-Jó,na nyomás!-válaszolt,majd egymás mellett sétáltunk.

--------

-Ne aggódj,mindjárt Londonba érünk.-mondtam,,mire a kikészült húgomra néztem.Dühös tekintetével engemet bámult,és kapkodta a levegőt.

-Vagy húsz kilométert sétáltunk egy erdőben vagy két tonnányi bőrönddel a kezünkben..Egy csomó kis ág van a hajamban,amik vagy a fákról,vagy a bokrokról estek rám.Ráadásul hozzáteszem,a sétaidőnk egyenlő vagy három-négy órával,és úgy érzem,mindjárt meghalok.Szerinted mégis hogy a nyavajába ne aggódjak Sam?!-kérdezte,az utolsó mondatát kicsit felemelve.Tudom hogy kész van,hiszen én is kivagyok,ennyit sétálni nem könnyű.

-Jólvan,én is el vagyok fáradva,de most már itt vagyunk,azt akarod,hogy visszaforduljunk,he?-kérdeztem idegesen,mert már teljesen kikészültem.Nem vicces.

-Nem!-válaszolt,majd csendben sétáltunk be a városba.Már a lámpákat is felkapcsolták,hiszen már egyre jobban sötétedett.Hamarosan beértünk a belvárosba,ahol rengetegen voltak,viszont mindenki részeg.A zene fülsüketítően zengett a fülembe.Gyorsan egy csendesebb helyre rohantunk,ahol már kevesebben járkáltak.Tipikus városi emberek..

-Most már igazán felelhetnél,hogy hol alszunk!-utasított Amelia,mikor már egy csendes utcában voltunk.

-Nem tudom,de én nem alszom!-válaszoltam,majd egy padra néztem-Oda pakoljunk le egyenlőre,és majd holnap megyünk tovább!-mondtam,majd bólintott egyet.Vettem egy nagy és mély levegőt.Bűntudatom volt,hiszen elszöktettem magamat,és a testvéremet.Nem akarom nyilvánosságra hozni Amelia előtt,de nagyon nagy bajban vagyunk.

-Tedd le a fejed a vállamra,és aludjál!-mondtam neki halkan,közben mindenfelé szegeztem a tekintetemet.

-És te?-kérdezte,mire én erre csak vállat vontam.

-Nem alszok.Valakinek vigyáznia kell ránk,és az én vagyok.-válaszoltam,majd a velünk szemben lévő házra lettem figyelmes.Nem,nem volt ott semmi különös.Elbambultam,majd magamba enyhén mosolyogni kezdtem.Az érzelmeim nagyon vegyesek.A szívem egyre csak lüktet és lüktet.Talán jobban tettem volna,ha otthon maradok és tovább viselem őket?Lehetséges,de folyamatosan a nagypapám szavai keringenek bennem"Nem kell velük törődni Samantha!Ők sajnos ilyenek,de még is a szüleid!Hiába beteg édesanyád,ő az anyád.De egy valamit jegyezz meg!Nem érzed a szeretetét,de ő szeret,csak másképp."A papa nem él velünk,már vagy két éve nem jött el hozzánk.Fogalma sincs,hogy azóta mennyi minden történt.A gondolataimba merülve egyszer csak feleszméltem belőle.Oldalra néztem,ahol Amelia már mély álomban aludt.Vettem egy nagy levegőt,és szépen lassan kifújtam azt.Nem tudtam mit csináljak itt egész éjjel.

 ~Amelia Valley~

Mély álomba keveredtem.A kedvenc helyiségemre,ahol nem kell törődnöm a valóélettel.Egy helyre ahol az élet egyszerű,és az történik amit te akarsz.De egyszer csak annak is vége előbb utóbb.Így tizenegy évesen jobban belegondoltam az életbe.Sokkal tapasztaltabb és érettebb vagyok a kortársaimnál.Nem mintha értenék a munkához,vagy az élet bármely más fontos dolgáról.Csak én már tudom használni az eszemet akkor,amikor kell.A nővéremnek sem volt könnyű múltja,mint első szülött gyereknek.Már annyi idős volt mint én,amikor már ő végezte el a házimunkákat.Egy nemet sem válaszolhatott anyának,mert fabot verés lett a következménye.Már én is belekeveredtem ebbe.Ezért is szöktetett meg,mert nem akar nekem olyan jövőt,mint ami neki volt.Ezért is tisztelem ennyire.Kiállok mellette.
A szemeimet lassacskán kinyitottam,majd megdörzsöltem őket.Egy hangra eszméltem fel.Előttem állt egy magas,zöld szemű,göndör hajú srác.Nagyon ismerős volt nekem.
-Szia!-köszöntem furcsán,majd a nővéremre néztem,aki a vállamon aludt.
-Szia,hadd mutatkozzam be,Harry vagyok!-mutatkozott be Harry,mire eszembe jutott.Ő az a Harry.
-Ó te jó ég!-huppantam fel örömömben,majd befogtam a számat,hogy elhárítsam a sikításomat.Közben egy fejkoppanásra lettem figyelmes mögülem.Samantha még mindig aludt,és oldalra dőlt ami következtén szerencsétlen kellemetlen fájásokkal ébredezett.
-Mi a faszom?!-kelt fel,közben a fejét fogta,hogy enyhítse a fejfájást.Közben én Harry-t ölelgettem örömömben.
-Hát oké,kezdésnek megfelel.-mondta,majd elmosolyodott.-Harry vagyok!-mutatkozott be Samnek.
-Samantha.-válaszolt,majd ásított egyet.-One Direction?
-Igen.-válaszolt.
-Remek!Utálom..-válaszolt,majd felállt és a bőröndöket szedte össze.Harry oldalra szegezte a száját és bólintott.-Különben mit akarsz?
-Az utcán sétáltam és észre vettelek titeket.Hogy hogy itt aludtatok az utcán?
-Családi problémák.Nagy problémák..És nincs hol aludnunk..-válaszoltam,majd egy kicsit elgondolkoztam.
-Nálunk megszállhatnátok nyugodtan.Egyikőnknek sem lenne ellenében.-vállat vont,majd a válaszunkat várta.Samanthára néztem akinek nagyon ellenére volt ez az egész.De én nekem ez minden álmom.Boci szemekkel néztem a nővéremre,ami belőle egy helyeselést váltott ki.
-Jó.De csak pár napról lenne szó.-válaszolt,mire én megöleltem jó szorosan.Felkaptuk a bőröndünket,és Samantha átadta mindkét bőröndjét Harry-nek is.
-Sam,miért adtad oda mindkét bőröndöd?-kérdezte Harry felvont szemöldökökkel.
-Te vagy a tökös srác,úgyhogy vigyed!-gúnyoskodott Sam,majd önelégülten elmosolyodott.Vele együtt Harry is.

~Samantha Valley~

-Bemutatom a világ legjobb lakását!-vezetett be Harry minket London egyik leghihetetlenebb házába.Gyönyörű ház!
-Azért ne legyél ennyire elszállva magadtól!-mondtam,majd észhez kaptam,hogy kicsit bunkó vagyok.Sosem szoktam az lenni,csak ha dühös vagyok.
-Sam!-figyelmeztetett a húgom,hogy ne legyek ennyire szánalmas.
-Őhm,figyelj,mi az oka hogy ennyire bunkó vagy velem?-állt elém Harry,majd megakadályozta hogy tovább menjek.Kezeit kulcsba tette.
-Hát,nem is tudom..Na elengedsz?-megindultam,mire még mindig nem engedett át.Az arcunk nagyon közel volt egymáshoz,de én egyből hátrébb húzódtam.
-Az egy dolog,hogy utálsz minket,de nem is ismered még egyikőnket sem úgyhogy..?
-Harry,ne akard hogy megmutassam a durvábbik felemet,szóval jobban jársz,ha elengedsz.Pardon?-mondtam,mire elmosolyodott.
-Én szeretném látni a durvábbik feledet!-harapta meg a száját,majd végig szemelt rajtam,amit egy felvont szemöldökkel viszonoztam.
-Na elég a játékból!-mondtam,majd egy mozdulattal arrébb toltam az igen bosszantó Styles-t.Ha egyáltalán ez a vezetékneve.Fogalmam sincs róluk.Sem arról hogy miért vagyok ilyen vele?Nem tett semmit,ha nem jött volna akkor még mindig az utcán csöveznék Ameliával.Kinyitottam az előszoba ajtaját,majd a ház nappali részébe tértem,ahol ott voltak a többiek.Ha egyáltalán azok..
-Srácok,ők itt Samantha és Amelia!-mutatott be nekik Harry.
-Sziasztok,Louis vagyok!-jött oda hozzám ez a bizonyos Louis és a társai.Nagyon kedvesen fogadtak minket.
-Bőrönd?-kérdezte Niall,mire Hazza egyből válaszolni akart,de ha nem tudná,nekem is van szám.
-Ez egy hosszú történet..A lényeg hogy Harry meghívott ide és..
-Addig ameddig akarnak.-szakított félbe,mire figyelmeztetésként felköhögtem egyet.
-Szóval ha nem baj,egy pár napot itt lennénk.-tettem hozzá még.A húgomra néztem,aki szobor állásban állt egy helyben.
-Amelia!-löktem meg egy kicsit a testvéremet,aki nem mert megszólalni.
-Bocsi,de nem bírom én azt hiszem elájulok!-mondta a húgom,majd hátra esett.Szerencsére sikerült elkapnom.Nem értem,hogy tőlük,hogy ájulhat el egy normális ember?Csak öt fiú,akik világ szerte ismertek,és olyan zenéket csinálnak,amitől hányna az ember.

Következő rész tartalmából:
"-Harry,ha azonnal nem engedsz ki a szobából?!-figyelmeztettem Harry-t aki meg is adta magát-Ilyenkor mit érzel?
-Tudom,hogy neked is tetszem!
-Tessék?-mondtam idegesen,amitől Harry kicsit hátrált.
-Jól van na.-válaszolta,majd gyorsan lementem a nappaliba a többiekhez.
-De jó hogy lejöttél,Amelia elég rosszul néz ki.-mondta Liam,aki a húgom mellett ült.
-Van esetleg jegetek,vagy valami?
-Van,van!-kapkodott Louis,majd előkeresett a fagyasztóból egy zacskó jeget.Oda vitte Ami-hoz,és a homlokára tette.Eztán én is lehuppantam az egyik kanapéra,majd elgondolkoztam egy kicsit.Mi ütött ebbe a gyerekbe?Bárhogy máshogy,vagy sem,de így ha azt hiszi elcsábíthat,nagyon téved!Úgy látszik el kéne egy kis fejmosás,és nem csak tőlem,hanem a többiektől is.