.::Új élet::.2.rész

sziasztok!:)megírtam a 2.részt,ami kicsit hosszabb lett mint vártam,de az nem lényeges:))szuper napom volt,így sikerült egy szerintem "nagyon jó" részt írni:DDköszönöm szépen a 4 feliratkozót,és a sok lelkesítő kommenteket amiket kaptam:DDtovábbra is várok még ilyeneket:))úgy döntöttem,hogy nem írok a részek végén olyat hogy a következő rész tartalmából,mert szerintem felesleges:Dmindegy,jó olvasást!;)

 

 ~Samantha Valley~

Amelia elájult.Zavarodottságomban össze vissza kapkodtam,hogy mit is csináljak vele.
-Liam,kérlek fektessétek le a kanapéra!-mondtam Liam-nek,aki rábólintott,majd felkapta,és elfektette.Egy pár másodpercig egy helyben álldogáltam,majd amikor végre észhez kaptam,abban a pillanatban felkaptam a bőröndjeinket.
-Várj,segítek!-ajánlotta fel Harry,majd felkapta Amelia bőröndjeit,és elindult fel az emeletre.Utasított,hogy kövessem,de nem igazán volt kedvem utána menni.Nekem nagyon ellenszenves Harry.-A húgoddal itt fogtok aludni.-mondta,majd befáradtam az igen tágasnak tűnő szobába.Pár másodpercig csak ámélkodtam,majd elgondolkoztam egy kicsit.Még soha nem volt szerencsém egy ilyen házba keveredni.Egy szegény családba tartozom.Egy amolyan családba,ahol az ember már kiskorától remélheti,hogy belőle nem lesz semmi,avagy sehová sem kerülhet.És hát a vagyonunkra sem számíthatunk eleget.Most meg a híres One Direction házában fogok lakni,ami körülbelül akkora,hogy a mi házunk vagy tízszer is beleférne.
-Gyönyörű szoba!-mondtam,majd letettem a bőröndömet az ágyam mellé.-És saját ágy!-lepődtem meg,amikor két ágyat láttam meg a szobában.Mind a kettő egy dobogón helyezkedik el,egymástól távol.Hihetetlen.
-Bizony!-szólalt meg Harry,aki hangjától máris elment a kedvem.Feltettem az ágyra a bőröndjeimet,majd én is leültem mellé.Kicipzároztam a megtelt táskáimat,majd sorjában szedegettem ki a cuccaimat.-Ne segítsek?
-Nem kell köszi!-mondtam kicsit unottan,majd közelebb jött,és leült mellém.Egy pillanatra megálltam a pakolással,majd észreveszek valami különöset.Még pedig a combomon.A kezeimre néztem,és gyorsan össze kellett szednem magamat.Ez már több a soknál!
-Tudod kinek a combjain keringjél!-kiabáltam le Harry fejét miután egy pofont adtam az arcára.Gyorsan felálltam,majd a szoba ajtó felé mentem.De Harry gyorsabb volt.-Harry,ha azonnal nem engedsz ki a szobából?!-figyelmeztettem Harry-t idegesen-Ilyenkor mit érzel?
-Tudom,hogy neked is tetszem!-mondta,közben a fájó arcát fogta.
-Tessék?-mondtam idegesen,amitől Harry kicsit hátrált.
-Jól van na.-válaszolta,majd gyorsan lementem a nappaliba a többiekhez.Mit képzel magáról?
-De jó hogy lejöttél,Amelia elég rosszul néz ki.-mondta Liam,aki a húgom mellett ült.
-Van esetleg jegetek,vagy valami?
-Van,van!-kapkodott Louis,majd előkeresett a fagyasztóból egy zacskó jeget.Oda vitte Ami-hoz,és a homlokára tette.Eztán én is lehuppantam az egyik kanapéra,majd elgondolkoztam egy kicsit.Mi ütött ebbe a gyerekbe?Bárhogy máshogy,vagy sem,de így ha azt hiszi elcsábíthat,nagyon téved!Úgy látszik el kéne egy kis fejmosás,és nem csak tőlem,hanem a többiektől is.
-Harry hol van?-kérdezte Zayn,amire én egy nagyot nyeltem.-Nagyon zavartnak tűnsz!
-Mert az is vagyok!Igazán beszélhetnétek a beteg haverotokkal!-hisztiztem,majd vettem egy mély levegőt.Úgy néztem ki mint egy ideg beteg.
-Nyugi!-mondta Louis,majd odaadta Liam-nek a jeget.Leült mellém.-Mit csinált már megint?
-Majd elmondja ha akarja.-válaszoltam,mire mindannyian felvonták a szemöldöküket.
-Na!-szólalt meg Niall-Csak tudnánk segíteni valamennyit!-ajánlotta fel a szőke.De mielőtt elkezdtem volna,Harry éppen lejött.Kicsit meghúztam magamat a kanapéra.Leült az egyik fotelba,majd az arcát simogatta,valamint takargatta.Gondoltam,a kéznyomom,ami az arcán maradt.Amikor egymás szemeibe néztünk,sunyi tekintetemmel figyeltem rá ő meg viszonzásképpen dühös tekintettel jutalmazott meg.
-Na Harry,vedd le a kezedet az arcodról!Kíváncsi vagyok arra a szép kis nyomra amit hagytam rajta.-mondtam Harry-nek,mire a srácok mind furcsa tekintettel néztek rám,majd Harry-re.Harry szépen lassan levette a kezeit.
-Az anyja!-vágta rá egyből Liam,aki közelebbről is szemügyre vette a kéznyomomat Harry-n.Majd visszaült mellém ahol volt.
-Szép volt Sam!-nyújtotta a kezét Liam egy pacsira,ami nekem sem volt ellenemben.
-Liam!
-Bocsi haver,de megérdemelted!-tette hozzá Liam,mire Harry reakciója egy ronda fintor volt barátja felé.Apró,"éledező" hangokra lettem figyelmes Liam mellett,még pedig Ameliáéra.

--------

-Belegondoltál már abba,hogy milyen furcsa ez az egész?Hogy itt vagyunk?És hogy végre külön ágyban alszunk?-kérdezte a húgom,amikor már ketten voltunk a szobában.Már mindenki lefeküdt,mi még nem aludtunk.Leoltott lámpa mellett beszélgettünk,csak a bevilágított holdfénytől láttuk enyhén egymás arcát.

-Bele.De én még furcsálok valamit.-fekvő pózból ülő pózba helyezkedtem,majd belevágtam-Pont Harry jött oda hozzánk.De vajon miért pont ő?-kérdeztem elmélyülve a gondolataimba.Lehet hogy ez hülye kérdés volt,de érdekelt.

-Szerencsénk volt Sam.-ült fel Amelia,majd vett egy nagy levegőt.-Már rég elhurcoltak volna minket,ha ő nem jön oda hozzánk.Már rég elvitettek volna vagy a rendőrség,vagy valaki más.-tette hozzá még utólag.Ekkor tekintetemet a testvérem szemébe szegeztem.Meg voltam lepődve.

-Honnan tudsz te ilyenekről?-kérdeztem,közben egy ásítás hagyta el a számat.

-Egyszerűen tudom.Nem vagyok buta.-válaszolta,majd elhelyezkedett a számára kényelmes fekvőállásba.Én csak bólintottam,amit gondolom ő nem látott.-Különben,mi volt az a furcsa konfliktus közted,és Harry között?-kíváncsiskodott,mire egy sóhajtás hagyta el a számat.
-Nem volt konfliktus.Csak járt neki ami járt.Engem ne tapogasson,ha lehet.mert már mondtam neki hogy mi lesz.-válaszoltam kicsit idegesen,mire Amelia felnevetett egy nagyot.-Min nevetsz?-mosolyodtam el enyhén.
-Rajtad.Bár mondjuk irigyellek is!-mondta,majd újból felült az ágyán.
-Irigyelni?Megvesztél húgi.Te mit tettél volna ilyenkor?
-Én hagytam volna magamat!-válaszolt,mire én is felnevettem.Egy perces röhögőgörcs jött rám,mire Amelia próbált nyugtatni.
-Ugyan már!Te?Még csak tizenegy éves vagy!Hagynád hogy ágyba vigyen?-röhögtem tovább,majd a párnámba nyomtam a fejemet.Még soha nem nevettem ilyen sokat.
-Nem arról beszéltem te hülye!-figyelmeztetett a húgom,mire én akkor próbáltam magamat lecsillapítani.-Hogy simogassa a combomat.-mondta,majd megint nevetni kezdtem.Közben éreztem,hogy a húgom által használt párna nekem csapódott.Se szó se beszéd,én egyből visszadobtam.Hirtelen mozdulattal mindketten felálltunk és párna csatába keveredtünk.Csapkodtuk,csikiztük egymást.Tipikus "testvér est".Még sosem voltunk ennyire felszabadultak,szóval ez az este számunkra nagyon jó volt.Se parancs se verés nem várt ránk.Nem tudom hogy a húgom is e,de én szabadnak éreztem magamat.A legjobb érzés ami valaha is eltöltött.Amikor már mindketten elfáradtunk ledőltünk a saját ágyunkba,majd mindketten próbáltunk mély álomba keveredni.Ekkor már elgondolkoztam sok mindenen.Anyukánk,vagy apukánk még mindig nem hívott fel,hogy hol vagyunk.Ennyire érdekelnénk őket?Valószínű nem,de erről nem én tehetek.Ők már csak ilyenek maradnak,mi meg új életet kezdünk.
Bármennyire is fáradt voltam az éjszaka,de nem tudtam aludni.Felálltam az ágyról,majd a dobogón lefelé,az ajtó felé vánszorogtam.Halkan kinyitottam az ajtót,majd ugyan úgy be is csuktam.Körül akartam nézni ezen az egész házban,mert még nem volt ahhoz szerencsém.A nappali felé mentem,ahol ment a TV,és még a villany égett.Kicsit eltakartam a szememet,mert nagyon élesen világított a lámpa.Majd mielőtt az emeletről a lépcsőn léptem volna egy fokot észre vettem,hogy Harry nézi a Family Guy-t.Amikor kikapcsolta a tévét,a lépcső felé jött,hogy felmenjen a szobájába.Mivel az Ameliával közös szobánk kicsit messze van,már nem adatott rá időm,hogy odaszaladjak.Gyorsan szétnéztem a folyosón hogy vajon hová bújjak.Mikor már láttam egy árnyékot,gyorsan benyitottam egy szobába,majd gyorsan,és lehetőleg halkan becsuktam.Vettem egy nagy levegőt,majd szépen lassan kifújtam.Mivel nem tudtam egyáltalán,hogy hol vagyok a sötétség miatt,megtapogattam a falat,hogy hátha találok egy villanyt valahol.Enyhe szívrohamot kaptam,amikor valaki megijesztett.
-Louis te hülye állat!-szidtam le,miután rájöttem,hogy ő volt az.A villany már fel volt kapcsolva,így már megbizonyosodtam arról,hogy ez Louis szobája.Nevetésétől én is felnevettem,majd a kezemet a mellkasomhoz tettem hogy most már megnyugodhatok.-Honnan tudtad,hogy ki vagyok?
-Nem tudtam,de attól még jó buli volt!-mondta,miután mind kettőnk leállt a a nevetéssel.Furcsa ezt kimondani,de nagyon megkedveltem Louis-t.Nem csak emiatt,hanem ő eddig a legnormálisabb ember a házban.-Hogy hogy bejöttél ide?
-Harry-től menekültem.A nappaliba akartam menni,de ő ott volt.És nem akartam vele társalogni tudod..
-Harry már csak ilyen.Ő nagyon jó srác a legjobb barátom.Majd beszélek vele,hogy vegyen vissza,jó?-kérdezte,mire én rábólintottam.-Van kedved beszélgetni?
-Persze!-mondtam kicsit zavarodottan.soha nem hittem volna,hogy bármelyikőjükkel is ilyen jóban leszek.Most már tudom:Sose ítélj el embereket első látásra,avagy hallásra.-Szóval ez a te szobád..-néztem körül.
-Igen,mint látod.Bocsi hogy ilyen rendetlen,de ide nem sűrűn jönnek be lányok.-mondta Louis kicsit szerényen.
-Ugyan,ez még semmi.A miénk sokkal rendezetlenebb volt.Csak hát el kellett viselnünk a következményeit.-néztem le egy pillanatra a földre,majd felnéztem.
-Miért?Mi történt?-kérdezte,miután az arcomon már végig futott néhány felesleges könnycsepp.Nem igazán akartam elmondani,mert nem akartam játszani a csóró,szerencsétlen lányt.Ők nem ilyennek ismertek meg,és jó is ez így.De Louis valahogy kiváltotta belőlem,hogy benne megbízhatok.Leültetett az ágyra,és végig hallgatta azt a hosszú történetet amit elmeséltem.Szégyelltem,de reméltem,hogy megérti.-Sajnállak!-simogatta meg a hátamat megnyugvásként,majd önszántamból nekidőltem.Folytattam a sírást,de folyamatosan azon voltam,hogy befejezzem.Elhajoltam Louis-tól,majd elővettem a zsebemből egy zsebkendőt,majd felhasználtam.
-Bocsánat,nem akartam itt sajnáltatni magamat én..
-Ugyan!Én mindenkit szívesen végighallhatok,és ha tudok,segítek.-mondta,majd mosolyra kerekedett a szám.
-Te olyan rendes srác vagy.-mondtam,majd ránéztem.
-És sexy!-tette hozzá,majd megmutatta a karjain lévő bicepszeit.Megint felnevettem,és megráztam a fejemet.
Meg ismerkedtem vele.Azt hiszem életem első fiúbarátjára tettem szert,aki mellesleg nem az a bunkó,elszánt híresség.Ő egy jó ember.Talán jól mondta Amelia:Louis vicces,és jószívű.Annak ellenére,hogy még egyáltalán nem ismerte régen személyesen Louis-t,igaza volt.
Későre járt.Elköszöntem Louis-tól,majd visszamentem a szobánkba,ahol Amelia már mély álomban járt.Lefeküdtem,majd másodpercek elteltével már én is elaludtam.   

~Louis Tomlinson~

Sajnáltam,mert most már tudom,hogy milyen múltja volt.Hogy miért mentek el otthonról,és teljes egészében megértettem.Sokat beszélgettünk tegnap éjszaka,és jó volt vele beszélgetni.Ő az a lány aki elnézi az emberek furcsa hibáit,és e mellet sem nézi le őket.Kedves lány,és megígértem neki,hogy titokban tartom az életét.

Már reggel volt.Én voltam az első aki felkelt,és félkómás fejjel lement a nappaliba.Vagy még sem.Harry-t láttam a konyha asztalánál a műzlijét enve,és nagyon feszültnek látszott.

-Cső!-köszöntünk egymásnak,majd csináltam magamnak egy kávét.Leültem mellé az asztalra.Egyikőnk szájából sem jött ki egy hang se,amit szörnyen furcsáltam.

-Nem vagy valami bőbeszédű haver..-mondtam,ami után megittam az utolsó korty kávét.

-Miért kellene?-kérdezte,majd tovább kanalazta a reggelijét.

-Na!-löktem meg egy kicsit-Hol van az a vidám Harry akit megismertem?

-A seggemben!Hol szerinted?-válaszolta,amiért kicsit dühös lettem.

-Figyelj,nem akarok veled kiabálni,de mi bajod van?Jobb lenne ha elmondanád valakinek nem?-kérdeztem,mire megadta magát.

.

-Bocs,csak tudod,szégyellem magamat.

-El tudom képzelni.-válaszoltam,majd felálltam,és betettem a mosogatóba a kávés poharamat.

-Várj,azt sem tudod,hogy miről beszélek!-reagálta rá egyből,mire én felé fordultam,majd háttal nekitámaszkodtam a konyhapultnak.

-Samantháról van szó,még is ki másról?-válaszoltam,majd figyelmes lettem Harry-re,aki még inkább összezavarodott.

-Tudod Lou,ő retteg tőlem,tart tőlem,és ha a közelében vagyok,már elmegy a jó kedve.Én ezt nem így akartam.-vakarta meg a nyakát,majd a fejét visszafordította felém.

-Tegyed jóvá.Ne az legyen az első,hogy flörtölsz vele,hanem ismerkedsz vele,ahogy én is teszem.Mi már barátok vagyunk,és vajon miért?Mert én normálisan beszéltem vele,és nekem nem az volt az első szándékom,hogy "csábítsam".Beszélj vele rendesen,és lesz ami lesz.

-Tényleg?

-Igen.Ha jóban akarsz vele lenni.